a Csend, a Napfény, a Nyugalom,
a Kertben megbúvó izgalom,
hogy a kutya és a macska,
vajon lesz-e olyan csacska,
hogy jóbarátként összebújnak,
vagy ahogy kell: marakodnak.
így telnek a napok itt a fa alatt,
a nyüzsgésből csak némi
fülzúgás maradt...
a fecskék macskavészt csivitelnek,
és gondolom nem irigyelnek
azért, mert nem kell menekülnöm,
csak itt a kertben csendben ülnöm.
röpködnek, szállnak, dolgukat teszik,
mit törődnek velem, kire ráesik
néhány hangya, míg a tücsök zenél,
hejj, kérem csak az ember henyél...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.