"ember vagyok, így vagyok nevetséges"

- várakozás -

2015/10/05. - írta: bendeati

varakozas.JPGtemetetlen gondolatok közt ücsörögve hallgatod a zenét, amit már vagy ezerszer hallottál. unod. persze, hogy unod, régi nóta, mondják, és már akkor sem volt igazán jó, amikor megírták.

bámulsz ki az ablakon, egy videoklippbe képzeled magad, ahogy jelentőségteljesen nézed a tájat, és azon győzködöd a Nagyszakállú Öregurat ott a felhők közt, hogy ne csak 3 perc jusson neked ebből.

titkon mosolyogsz, amikor a néni és a bácsi megunva a vének nyarát, kinyitja ugyanazt az ajtót, aminek kapcsán nem túl szépen beszélt időssel és fiatallal, miszerint barlangban lakik-e vagy sem.

várod, hogy elindulj, várod, hogy megérkezz, sosem jó, ahol éppen vagy, mert hiszed... mit hiszed? tudod, hogy ott a másik helyen vár valami, valaki, aki része lehet a klippnek.

a zene szól, a gondolatok buborékot formáznak a fejed körül, milyen jó, hogy senki sem olvassa. és te várod, hogy megtörténjen egészen, ami eddig félig történt csak meg a "félresikerült évek" miatt.

várod, hogy eléd álljon még valaki, akinek majd újra megmutatod az ócska dalokat és aki végre megrendezi a klipet előítéletek és ferdített történetek nélkül.

várod...

hiszen teljessé nem válhatsz,
de fél ember sem lehetsz,
míg árva fél krajcáron
csak fél életet vehetsz.

Címkék: zene gondolat
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bendeati.blog.hu/api/trackback/id/tr217894720

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása