megint elhanyagoltál, de lehet nem csak engem, magadat is. KILENC éve kezdtél hozzám beszélni, vagyis szócsőként használva, magadhoz és a Nagyvilághoz kiabáltál rajtam keresztül. és most hol vagy? alig látlak. a jelszavadat is harmadikra találtad el. ja, lefoglal a Minden. ami másoknak talán…

Tegnap hívta fel a figyelmemet a FaceBook egy éppen egy éves (és ma már plusz egy napos) bejegyzésemre, melyben Téged várlak. És pár napja kérdezte egy ismerősöm, hogy miért nem írok ide gyakrabban. Az évfordulót a figyelmeztetés nélkül is észben tartom, hogy is felejthetném, hogy ma egy éve…

jó, hogy jöttél.. vártunk...és már sosem leszel egyedül, hiszen Anya, Apa, Mamák és Papák, a Testvéred és mindenki csak Rád figyel.  most már ketten vagytok, de mindketten az EGYETLENEK. az egyetlenek, akiknek megmutatnék mindent, de el is rejteném ugyanezt, akiknek…

amíg Te azon gondolkodsz, hogy mikor érkezz meg elhagyva a biztonságot, én kitakarítottam a szobád.  nem lesz ez mindig így, majd eljön a pillanat, mikor szigorú szemmel nézek Rád, és elhagyja a számat az "addig nem mész sehová..." kezdetű mondat... de ez még messze van,…