"ember vagyok, így vagyok nevetséges"

- bánat ez vagy mi? Gondolnék rád -

2008/11/27. - írta: bendeati

Valami mindig ráül az emberre. Fentről jön, és lefelé taszítja a gyengét. Mert mindenki gyenge.. és az a leggyengébb, aki erősnek mutatja magát. Annak lánc kell, harcikutya a lánc végére, izadtságszagú hústömeg. Hazugok, bástyákon hazug jelszavakkal teli zászlókat lengetnek..

Ránk ül, rajtunk élősködik, szimbiózis sehol.. hasznos? haszontalan? ugyan.. Nem is kérdés. Nincs kérdés, mert a kérdésekre adott válaszok újabb kérdéseket szülnek. Neutronok a láncreakcióban. Merre visznek? Hová szédülünk..?

És csak ülünk, nézünk, hallgatunk.. majd jó lesz később.. volt értelme.. a legszebb vers a fiad szívében? Az enyémbe nem írt senki ilyet, és én írok-e valaha... ez is csak egy kérdés. Ki kell ezt bírni? Ki válaszolja meg?

Építeni kéne, fát ültetni, gondozni, gondot felejteni.. minden harcot feladni. Nem megnyerni, feladni. Mert a győztesek nem lehetnek boldogok, hiszen állnak valakin, és nyomják lefelé..

hol jársz..?
mit csinálsz..?

Címkék: érzem
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bendeati.blog.hu/api/trackback/id/tr31841048

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.