"ember vagyok, így vagyok nevetséges"

- pipacs -

2009/05/24. - írta: bendeati

Nélküled bizony nem találtam volna oda, pedig nap mint nap haladok el e mező mellett, de Te kellettél ehhez a csodához is. A te szemed, a mindenben a jót látó szemüveged, a szíved, a kedves mosolygásod.
Mindig uralja valami a tájat, most a pipacs piros pillanatai ezek, a gyűrött szirmú tüneményé, ami tömegével nyílik a mezőkön. Korábban azt gondoltam, hogy valamiféle "rét celebje", vagyis olyasmi, ami szép távolról, közelről kicsit rongyos, és persze nem való semmire azon kívül, hogy nézegeti az ember, talán mosolyog rajta, esetleg várja a következő műsort a következő évben, hogy újra megcsodálhassa.
De a pipacs sok mindenre jó, levele festékanyaga régen bort színezett, sütemény, saláta, főzelék dicséri aromáját.
Ám a legfontosabb, hogy begázolva a pipacsmező közepére ölelni téged mindennél jobb, a mosolyod fényképe nálam, a piros az arcodon s körülötted, és az autósok csodálnak minket és a busz dudálhat is.. Az a pipacsmező a miénk örökre...

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bendeati.blog.hu/api/trackback/id/tr201141216

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.