"ember vagyok, így vagyok nevetséges"

- tűz -

2009/09/07. - írta: bendeati

Várj még, ne menj, az eső dala gúzsba köt, halkan játszik ablakunkon, rímes ritmust ver az üvegen és azt szeretné, hogy maradj. Hallgass, képzeld magad ide, ahogy ropog a tűz a magány kandallójában, nedves fa szisszen, majd lelkesen adja lelkét a tűznek. Ne szólj, értem, miért indulsz, öreg és fáradt az este, szívem is véle vénül az éjszakában. Hajnalra egy sas tépi a májam, a parázs felett őrködöm, harminc évem így telt, s azóta a többi, és ki tudja még meddig kíntatsz, Istenem...

Címkék: személyes érzem
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bendeati.blog.hu/api/trackback/id/tr431366946

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.