"ember vagyok, így vagyok nevetséges"

- rímtelen -

2009/10/11. - írta: bendeati

ma rímtelen vagyok, mert ehhez van kedvem,
miért is kéne megfelelnem szótagoknak,
szavaknak
és furcsán csengő, dallamos mondatoknak?
a gép zúg és analóg gondolataim
digitálisan szenvednek.

megszült, majd újraszült a Föld,
mintha nem sikerültem volna jól,
ledobott a szikláról, Taigetosz kínja hasít belém,
hát miért énekelném meg szépen és dallamosan?
adnék, ha vennék, és vennék, ha lenni mit,
hová görgessem még fel Sziszifusz kövét?

támadok, pedig bújni volna kedvem.
harcolok, pedig lehet értem kéne harcolnia.
érzek, pedig... pedig? most mit írjak?

mit írjak, hogy érts? mit írjak, hogy azt olvasd ki,
amit gondolok?
ezért nem kell a ciráda, nem kell a dísz ide,
mert szeretni meztelen is lehet,
sőt csak úgy igazán.

meztelen szaladva, elkapva, boldogan.
boldogan, mert levetkőztük a kínt, az elvárásokat,
ölelve, mintha még nem öleltük volna egymást soha.
meztelen, mert nem kell nekünk más,
csak a rímtelen, édes, húsunkba vágó szerelem.

a világ sötétbe burkol,
energiatakarékos pislákolás,
hajnalban kiszáradt szájjal ébredek majd,
mert megint részegséget álmodtam:

rímtelent, kusza hajú zavart isteneket,
akik egymást kergetik, s tán sosem érik el egymást,
ha nem vetik le ruhájukat...

Címkék: verselek
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bendeati.blog.hu/api/trackback/id/tr341443054

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.