"ember vagyok, így vagyok nevetséges"

- holnap -

2010/01/20. - írta: bendeati

nem sok választ el a holnaptól. néhány perc, néhány dal, a fürdés, az esti értékelés. a rád gondolás, az elmélkedős szenvedős önmarcangolás. 
lesz holnap? s utána mi jön? egy újabb holnap? a maga furcsa gondolataival, az édes gondokkal? az elképzelt gondokkal...

itt szól a fülemben. le kéne tenni, mert csak dalol.. "ahogyan ő tudott szeretni"
ez megy majd egész éjjel a fejemben?
vagy tudok végre aludni?

azt kérded, kinek szól? kinek szól Süsü? kinek szólna? NEKED, így csupa nagy betűvel, s NEKTEK.. nem vagytok sokan. de vagytok.. s milyen sokan lehetnétek, de a Világ nem erre van berendezkedve, ez a világ nem a Világ és nem a Világosság...

ezért nézek a Napba. fáj és éget.
az Isten elbújt.. bújócskát játszik velem.. velünk..
de kik vagyunk mi, hogy el kelljen bújni előlünk?
s hol a Csoda? hol vagy, Nagyszakállú Öregúr?

"kereslek száz parancsban, böjtben és révületben"

hiszed-e.. hiszem-e vajon?
hiszem-e a holnapot?

"itt a csendben ülök..." 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://bendeati.blog.hu/api/trackback/id/tr281689104

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

brekike76 2010.12.09. 17:16:13

Nem bújt el, ott van mindenhol, csak nem akarod látni. Illetve néha azt hiszed, hogy látod, miközben a fénythozó játszik veled. Mondtam, békülj ki vele, és béke lesz a lelkedben!