Pár nappal többet éltem, mint Te, s nekem ennyi kellett, hogy megértsem, miért jártál a pályaudvarra, mi vonzott a nyugodt vastestű vándorok szelíd nyugalmában. Flóra hajtott, a beteljesületlen, az elutasító, a fáradhatatlan ígéret, ami az is maradt.
A pályaudvar magányossága, a szagok, a szemetes sínpárok, a zajok, a félelmetes sivárság... Csak a varjak kergetik az elhullott gondolatokat...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.