"ember vagyok, így vagyok nevetséges"

- verstelen -

2013/04/11. - írta: bendeati

kicsit olyan ez a költészet napja, mint a munka ünnepe, amit szabadnappal ünneplünk....

verstelen...

nincs vers az emberek szívében, mert a vers fáj, a vers őszinte, fél, retteg, a vers törődik a verselővel és a versre vágyakozó emberekkel. de mi, emberek nem merjük félni az életet, rettegni a halált. felvértezzük magunkat mindenféle tövisekkel, nem vagyunk őszinték, nem törődünk sem magunkkal, sem a ránk vágyakozókkal.

verstelenek vagyunk, szép ruhában, álarcban, elfedve az őszinte meztelenséget, az esetlenséget. nem gondolunk Flórára, Mártára, Reményre és Lillára, de mégis bolyongunk a pályaudvaron, szívjuk a széngázt, bámuljuk a gőzt, a párát, a homályos messzeséget.

vagyis mégis Veled vagyunk, Attila... maradj meg nekünk, versteleneknek...

Címkék: kritikus költő
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bendeati.blog.hu/api/trackback/id/tr65217348

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.