"ember vagyok, így vagyok nevetséges"

- napos -

2013/07/09. - írta: bendeati

a Csend, a Napfény, a Nyugalom,
a Kertben megbúvó izgalom,
hogy a kutya és a macska,
vajon lesz-e olyan csacska,
hogy jóbarátként összebújnak,
vagy ahogy kell: marakodnak.

így telnek a napok itt a fa alatt,
a nyüzsgésből csak némi
fülzúgás maradt...

a fecskék macskavészt csivitelnek,
és gondolom nem irigyelnek
azért, mert nem kell menekülnöm,
csak itt a kertben csendben ülnöm.

röpködnek, szállnak, dolgukat teszik,
mit törődnek velem, kire ráesik
néhány hangya, míg a tücsök zenél,
hejj, kérem csak az ember henyél...

Címkék: verselek
Szólj hozzá!

- megint vége -

2013/06/17. - írta: bendeati

kronikus_faradtsag1.jpgkemény tíz hónap volt, minek tagadjam, bár kívülről ez nem mindig látszik, és mielőtt a társadalmi fanyalgók eleresztenék az ilyenkor szokásos "na, ezeknek most két hónapig milyen jó" mondatukat, hadd nyugtassak meg mindenkit, hogy azért még nincs vége. van még teendő hetekig.

mozgalmas időszakon vagyunk túl, mi, ezen az oldalon, és a kis és a nagy "fölnőttek" is, ott a túloldalon. gyerek és felnőtt, ha tanuló, egyre megy, mind lusta vagy szorgalmas, mind bejár vagy mellé, mind gyakorol vagy éppen nem, és vagy elfogadja amit mond nekik az ember, vagy nem.. utóbbi gyakrabban előfordul.

a sok változás, az új feladatok megoldása(?), a hétköznapok szürkesége sokat kivett belőlem, és hogy előrébb jutottunk-e, azt nem tudom. tapasztaltabbak lettünk mindannyian, az biztos, de ki hogy dolgozza fel, vagyis mindenki megfelelő módon dolgozza-e fel, abban kételkedem.

és persze sokszor gondolok arra, hogy bizonyos történések nem véletlenek (ebben régóta hiszek), és míg egyesek élete átfordult a "silány"-ból a "gyönyör"-be, addig én az elmúlt évben is sok érdekes embert ismertem meg. persze amennyire egy ember érdekes lehet a magamfajtának.

szóval ha fárasztó is, ha sokszor valóban elegem is van belőle, azért nem panaszkodom. a kérdőjelek persze a fejem felett, mint mindig, de csak a lelki szegények nem gondolkodnak. minek is, hiszen az övék az a bizonyos ország, ahol még mindig arra a Paradicsomra emlékeznek ábrándos szemekkel, ahol a Tudás fájához nem szabad nyúlni.

kinek kell egy buta, tudatlan világ, ahol az alma a fán, és mi semmivel sem törődve fekszünk alatta? még jó, hogy Newton fejére esett egy szép napon.

akinek esetleg eddig nem esett a fejére semmi ilyesmi, kívánom, hogy a nyári pihenés alatt vagy után történjen meg vele, és az se keserítse el, hogy
"Tudásunk egy csepp, amit nem tudunk, az egy egész óceán."

 

3 komment

- gyerekek -

2013/05/17. - írta: bendeati

eltöltöttem egy napot egy iskolában. nagyon érdekes volt... olyan békebeli iskola-feeling, mintha pár órára visszamentem volna az időben. miért?

- 8 óra előtt a gyerekek békésen gyülekeztek az iskola udvarán. beszélgettek, ücsörögtek, az ügyeletes tanárt szórakoztatták.
- a szünetekben az az igazi iskolai hangzavar, ami nem az ordítástól hangos, egyszerűen csak gyerekzsivaj, de nem a fülsértő, nem a zavaró, ahogy az értelmező szótár írja erről a szóról, hanem kedves, odaillő, természetes hangzagyvalék.
- nem hallottam káromkodást, nem lógott ki minden második gyerek szájából valami testnedv, nemiszerv, munkáját általában az utcán végző, mindenféle szolgáltatást pénzért kínáló nő csúnya, vulgáris elnevezése, nem szidta senki a másik édesanyját, összekötve nevét az előbb emlegetett "vállalkozóval".
- nem rohangáltak, vagyis amolyan gyermeki módon futkároztak, egy kis fogócska belefér, de nem löködték egymást, nem veszekedtek és nem álltak neki verekedni minden második percben. a fiúk nem feszültek egymásnak, mint szarvasbőgés idején a bikák.
- és ami a legszebb: az iskola ajtaja, az udvari kapu nyitva volt, ügyeletes nélkül. mégsem akart senki kiszökni, kiszaladni egy cigire, vagy csak azért, hogy bosszantsa a tanárokat.

Gyerekek... nem akarnak még felnőttként viselkedni...
ja, hogy ez egy félig-meddig vidéki általános iskola volt?
vannak még pici oázisok a világban.

photo2.jpg


"Fent a felhő szélén
egy angyal mindent lát,
hogy a világot a Földön, 
gyerekek rajzolják.

Kicsiny, hegyezetlen,
színes ceruzák."

Címkék: kritikus
Szólj hozzá!

- verstelen -

2013/04/11. - írta: bendeati

kicsit olyan ez a költészet napja, mint a munka ünnepe, amit szabadnappal ünneplünk....

verstelen...

nincs vers az emberek szívében, mert a vers fáj, a vers őszinte, fél, retteg, a vers törődik a verselővel és a versre vágyakozó emberekkel. de mi, emberek nem merjük félni az életet, rettegni a halált. felvértezzük magunkat mindenféle tövisekkel, nem vagyunk őszinték, nem törődünk sem magunkkal, sem a ránk vágyakozókkal.

verstelenek vagyunk, szép ruhában, álarcban, elfedve az őszinte meztelenséget, az esetlenséget. nem gondolunk Flórára, Mártára, Reményre és Lillára, de mégis bolyongunk a pályaudvaron, szívjuk a széngázt, bámuljuk a gőzt, a párát, a homályos messzeséget.

vagyis mégis Veled vagyunk, Attila... maradj meg nekünk, versteleneknek...

Címkék: kritikus költő
Szólj hozzá!

- kalap -

2013/03/25. - írta: bendeati

00014558.jpgNéhány gyöngyszem, amely foglalkoztat:

már facebookon (ments meg, Uram minket tőle!) posztoltam, de meg kell ismételnem, ugyanis évek óta zakatol a fejemben: 
miért van, hogy a magukat "liberálisnak" nevezők, akik az EGYÉN SZABADSÁGA, A GONDOLAT SZABADSÁGA, A SOKSZÍNŰSÉG ÉS AZ EGYMÁS ELFOGADÁSÁNAK gyönyörű elméleteit hirdetik, nem képesek elfogadni mások véleményét, életét, cselekedeteit HA és AMENNYIBEN az nem egyezik a sajátjukkal.

a másik, hogy miért van az, hogy a hitelező bank csak addig hívogat, amíg be nem fizetem az esedékes havi számlát? képesek napokig akár reggeltől-estig 5-10-szer hívni (persze nem veszem fel :D), aztán amikor rendezem a számlát, már nem kíváncsiak rám... pedig néha felhívhatnának, hogy vagyok, hogy megy a sorom, mi történt velem aznap... micsoda érdekkapcsolat ez?!

aztán van olyan ismerősöm, aki szidja a kormányt.. nem szeretem... van, aki szidja a kormányt, és kedvelem... ezek szerint nem a politika a gátja az emberi kapcsolatoknak, vagy csak füllentettem, és egyáltalán nem kedvelem az embereket...

talán mert elég sokan iszonyú korlátok között élnek...

olyan jó lenne néha a felnőtteknek megmondani, amit gondolok róluk.. úgy keményen, odamondogatósan, hogy célba érjen.. hogy orrba vágja őket, rájöjjenek, mekkora maflaságokat csinálnak vagy mondanak...
ja, hogy már a gyerekeknek sem lehet megmondani? hát ide jutottunk, kérem szépen...

a kisherceget lassan tovább kell írni, mert a gyerekek sem ismerik már fel az elefántot nyelt óriáskígyót.. nekik is csak egy kalap... :(
vagyis nemcsak a "fölnőttek nagyon furcsák"... de ki tette ezt velünk?

(tudod-tudom, van baj az én fejemben, de aki ismer, ezt úgyis tudja...)

 

Címkék: gondolat kritikus
Szólj hozzá!

- várakozás -

2013/02/22. - írta: bendeati

nem szűnik a tél,
hiába is remél
a tavasz... várni kell,
várni reménytelenül,
élni kegyetlenül
törtetve a hóban,
nem törődve mással,
Jégtörő Mátyással
barátkozni, de barátság ez?
vagy csak érdek? kényszer?
hiszen a tavasz lenne az ékszer,
a csillogó,
a nevettető,
s mégis hólepte az összes tető...

Címkék: verselek
Szólj hozzá!

- késő? -

2013/01/23. - írta: bendeati

Einstein.jpg

 

 

 

 

 

 

 

és tényleg, és igaza volt ebben is, EMBEREK, talán még nem késő, vigyázzatok a Gyermekekre, hiszen már most bezárják magukat a telefonjuk, az Internet, a közösségi oldalak csalóka, nyitottnak tűnő magányába, kizárnak mindent, mindenkit, csak nyomogatnak, postolnak, beszélgetnek magukhoz hasonló magányos emberekkel.... 

és közben semmit nem tudnak a Világról, lassan már nem is akarnak tudni bármit is, ami szép, az "unalmas", ami izgalmas, az "gáz", ami fontos lenne, azon gondolkodás nélkül lépnek túl... és majd rajtunk is átlépnek, ahogy saját magukat is megölik a közönnyel...

talán még nem késő... talán... talán(?)...

Címkék: kritikus
Szólj hozzá!

- tegnapra -

2012/12/20. - írta: bendeati

kellene nekem is egy "Születésnapomra" vers, de soha nem tudtam igazából megfogalmazni, és persze már írtak előttem sokan ilyet, sokkal jobban, mint én valaha megtehetném... valahogy a szívekbe kéne írni verset, amire néha képes vagyok, néha nem, de nem véletlenül voltam már Bende is és Attila is. 

majd a végelszámolásnál úgyis kiderül, sikerült-e...

persze sokat láttam, tapasztaltam harminchat (leírni is furcsa, nem csak megélni) év alatt:
- láttam sok jó és rossz embert, ki-ki döntse el magáról, hová tartozik, hiszen igazából a saját megítélésünk a fontos, mert "az vagy, akinek tartod magad"
- láttam embereket, akik hálásak és akik hálátlanok
- találkoztam segítő és bosszúálló népséggel, őszintével és hazuggal
- volt akinek elhiszem minden szavát és akinek a kérdését sem
- van akinek érdekel a véleménye, és van aki csak azt hiszi magáról :)

soroljam? sokan vagyunk, sok félék, és ez a szép ebben a világban.. ez az egyik, amit megtanultam az évek során.
mi a másik? mi a harmadik? mert legalább még kettőt kell említenem, ha nem hármat. 

van valaki, akitől sokat tanultam, pedig fiatalabb nálam, Ő megismert és mégis szeret... igen, ez nem ellentmondás. Tőle tanultam egy fontos dolgot: bármit is tett az ember a múltban, adni kell lehetőséget a bizonyításra, nem felhozva minden egyes percben a múltbéli vétkeit. tanultam ezt tőle úgy, hogy nem hangoztat vallási jelszavakat, nem bújik ideológiák mögé, amiket esetleg csak szóban követ, egyszerűen csak emberként viselkedik tudva, hogy senki sem tökéletes...

és általa ismertem meg két filmbeli mondatot, egyet másfél éve (szerepelt is akkor a blogban), és valahogy így szól: akár a világ végére is elhajóznánk érte... ez fontos, hogy legyen, akiért ezt megteszi az ember, és legyen, aki megteszi értünk.. 

a másik friss: nem ahhoz kell bátorság, hogy megöljünk valakit, hanem ahhoz, hogy életben hagyjuk.

éljünk így, legyen ez a vers a szívünkbe írva...

Szólj hozzá!

- babzsák -

2012/11/19. - írta: bendeati

babzsak.jpgNéhány jótanács, ha véletlenül, ne adj Isten, de ha mégis úgy adódna, arra adod a fejed, hogy az önmagát részben elveszítő, összeesett babzsák fotelodat otthon, saját kezűleg feltöltenéd:

- ne lepődj meg, ha a kilós kiszerelésű polisztirol gyöngyökkel mászkálva megbámulnak a metrón, villamoson, végülis szerencsétlenek még nem élhettek át hasonlót. na meg így olyanok is észrevesznek, akik egyébként a telefonjukba szerelmesek :)

- hazaérve ne is próbáld megszámolni a polisztirol gyöngyöket, hidd el nekem, egy kilóban is több mólnyi, legalább 100 x 6 x 10^23 db részecskéből áll a csomag

- légy körültekintő, nyugodt, tervezd meg a munkafolyamatokat, mert meg fogsz lepődni, milyen kis résen kell beerőltetned a zsák tartalmát

- legyen késznél a porszívó... az eszköz, amelynek egyik vége szívja, a másik pedig vicces módon fújja a kis gyöngyöket

jó szórakozást :)))

Címkék: élmény
Szólj hozzá!

- cím nélkül -

2012/11/06. - írta: bendeati

a gondolatlanság ami leterít,
vagy csak tán nem érdekel,
ahogy a Világ saját maga előtt,
önmagában sem bízva térdepel.
imára kulcsol,
szavakat mormol,
de nem mástól,
csak saját magától
várja az Igét, a jót, és a megnyugvást.

butaság, mondaná a kisgyerek,
aki minden percben azon remeg,
hogy a felnőttek miért ostobák?
Ne gondolj erre, Gyermekem,
hátra ne nézz, fuss tovább...
leszel te is nagy és felnőtt,
és maradsz közben te is apró,
kisfiú leszel a nagylánynak,
és antikrisztus minden másnak.

mert tényleg butaság magunk
fényében önnön lényünkben 
melegedve várni a halált...
az már rég ránk talált,
meglesett, megörült nekünk,
a pillanatban, mikor megszületünk...

Címkék: gondolat verselek
Szólj hozzá!

- szeptEMBER -

2012/09/06. - írta: bendeati

voltak napok, mikor azért nem jutottam el idáig, mert a szünet hatására a teljes punnyadás lett úrrá lelkemen. most meg a "jajjajj" és "hujjujj" meg a "húha" felkiáltásokkal vagyis inkább nyöszörgésekkel tarkított érzések kergetnek, pontosan a "de sok dolgom van/lenne" befejezés illene minden kezdés után...

bár sok gondolatom volt a nyáron, egyszer majdnem írtam a facebookról is, egész jó elképzelésem volt, csak kissé komor, meg leszólós, meg Világ-szidós és egyebek, így aztán megtartottam magamnak. Na meg láttam a nyáron egy-két embert, aki biztosan velem örült a találkozásnak vagy nem (ez is kölcsönös), de végül nem tartottam őket érdemesnek az ironizálásra sem.

a barátok meg barátok maradnak, velük nincs gond, őrizni kell őket, köszönöm nekik, hogy vannak, az "ellenség" meg kell, nehogy elszálljon az ember magától :) bár e témában sokféle dolgot tapasztaltam a nyáron is, fel is idéztem a Nézőpont című (talán a legjobb) bejegyzésem, mert ugye nem mindegy, melyik oldalán vagyunk annak a bizonyos dolognak xD
hogy csak egy ilyet említsek meg: az "X elhúzta a csíkot, mikor Y megjelent" az nem ugyanaz, mint hogy "Y addig nem szállt ki az autóból, amíg X el nem indult"

ja, és van egy két jó infóm a Vadnyugat egyes egyedeiről, majd alkalomadtán meg is köszönöm amit értem tettek.

és hát a gyönyör, a csoda, a szeptember, ami új és nemes feladatokkal havaz el (korai a hóesés, de nem ritka mostanában, hiszen a globális elhülyülés, ja bocs felmelegedés mellett bármi lehetséges)... szóval feladatok, melyeknek örülök, meg is tisztelnek, hiszen talán akkor mégsem vagyok akkora [...] mint egyes vadnyugati szereplők állítják.

akkor szeptEMBER, legyünk irgalmasak egymáshoz, sok türelmet, EMBERséget, szeretetet és persze szerelmet mindenkinek, aki él és mozog.. :)

csók a családnak, kitartást a szeretetben és a gyűlöletben.

Szólj hozzá!

- hmmm... -

2012/07/27. - írta: bendeati

- eltűnt...
- mikor?
- nem tudom, nem figyeltem.
- akkor honnan tudod, hogy eltűnt?
- hát nincs itt.. :/
- lehet csak nem látod.
- igaz. talán menekül...
- vagy üldöz valakit. rohan.
- de attól még tudhatnám merre van.
- lehet.
- akkor mégiscsak eltűnt.
- előled.
- vagy a hátam mögül.
- de ha a hátad mögött volt, akkor nem láthattad...
- hmm...
- és nem tudhatod, hogy eltűnt-e...
- hmmm...
- vagyis lehet, hogy nem tűnt el.
- hülye vagy.
- hmmm...

Szólj hozzá!

- mertaludninem -

2012/06/16. - írta: bendeati

aludninem.jpg

 

reggel, kávé, nyitott ablak, a Kerepesi út zaja, buszok, hangok.

hírek, gondolatok, egy eltelt tanév, az "egy évvel öregebb, de bölcsebb is talán" érzés, na nem, mert mitől is.

a kirekesztettség, a bezárkózás, a mégis nyitott világ, a sérelmek, az érzelmek, a remények, örömök és félelmek.

 

Címkék: peace érzem
Szólj hozzá!

- levél -

2012/05/04. - írta: bendeati

akár nyílt levelet is írhattam volna. oda, ahol gyűlölnek, ha szeretnek, irigyek, ha sikeres vagy, mogorvák, ha mosolyogsz, oda ahol szánalmasan félik a változást, ahol rosszabbakat akarnak létrehozni maguknál, mert nem szeretik, ha valaki jobb és okosabb.

ám csak nektek írtam, nektek, akikkel egyek voltunk három évig. remélem eljutott hozzátok. és nem csak fizikailag, papír a kézbe, hanem úgy is, ahogy szerettem volna: gondolatában, emberségében, igazában és úgy, hogy talán felismertek benne engem.

úgy állok itt most, ahogy majd egyszer ti is állni fogtok valakik előtt és várjátok, hogy felismerjenek, hogy rájöjjenek, kik vagytok. és azért állok itt, mert szeretném, ha megértenétek, hogy attól, mert nem akarunk tudomást venni valamiről, attól, mert szégyelljük, esetleg kivetettük magunkból, attól még bizony létezett, létezik és soha nem lehet szabadulni tőle. és nem is kell, nem is szabad.

hiszen a mi részünk volt, részben mi tettük azzá, amivé lett.
és mert letöröltük, kiradíroztuk, attól még ott van beégve örökre.

remélem, az utolsó napok, hetek erre még megtanítottak benneteket és mégiscsak többek, jobbak és okosabbak lesztek. én szeretném, és mindig is ezt szerettem volna.

 

"Álmodtam szebb világról
hol nincs határ
S tudtam, az igazság is
A földön jár, a földön jár"

Szólj hozzá!

- félelem -

2012/04/02. - írta: bendeati

öröklét, mi nem lesz,
az élet majd eltesz
befőttnek, vagy aszal,
talán egy tavasszal,
ám de inkább ősszel,
vagy a téllel kendőz el.

én félem
a létem,
felfoghatatlan,
kibírhatatlan,
tettem-e mit kellett,
bírtam-e a terhet,

ki ítél?

Címkék: verselek
Szólj hozzá!

- örök kérdés -

2012/03/19. - írta: bendeati

- Apa, miért haragszik rád az Anya?
- Azt mondta haragszik rám?
- Igen. Mert bántottad őt.
- Nocsak. Bántottam volna?
- Igen. Meg engem is valamikor régen.
- Hát nem tudom... Mást nem mondott?
- Nem. De miért haragszik?
- Biztos rosszalkodtam. Te is rosszalkodsz néha, nem?
- De igen. Szoktam. És te is rosszalkodtál?
- Igen... Előfordult...

 

És még csak öt éves, betűket olvas és összerakja a szavakat, a kis részekből majd egyszer az egészet...
 

1 komment
süti beállítások módosítása