árnyékként létezemmagam mellett, fékezemlétem, élvezem,s te velem létezel,rólam sosem kérdezel.fénnyel kergetsz, hajadlátom, szemed látom, magadadod, tetszik amit látok,ajándék, vagy átokneked árnyékom,nem tudom...

vígaszom, örömöm lehet minden kedves szavad,haláltusám közepette mikor minden kötél szakad.légy hát az, mi lehetnél, s ha esetleg én lennék,bocsáss meg jót és rosszat, mit ellened tennék. 

Te talán nem is tudod,milyen itt bezárva lenni,a Csendet tűrni,hallgatni,ni-végű szavakat sorolni,hogy folyamatában érezzem,éreztessem életem.A zenét folyton bekapcsolni,és mindig kikapcsolni,az agyam nem bekapcsolni,a jóra gondolni,nem hallgatni a vádló, örömtelen,zaklató…

csak a Csendet hangolomnincs másra alkalom,hallom,hangolom,magam a Csendben altatom...fáj minden hamis hang,fáj a bong és fáj a bang,fáj a cisz és búg a dúr,a Csendbe szívem elvonul. 

tagadd hogy élsznem remélszfélszmégis élszabban mitől félszsemmit sem kérszfélve remélszvalahogy csak megélszfélszha félsz nem élsz

időspirálban a gondolat,feszeng, gabalyodika zűrzavarba,mint hálóban vergődő hal,megalázva, elkapvaa zűrös lét tetemszagúforgatagában.élsz.hiszed.fájdalmadat építgeted,nélküle nem teljes a lét,nélküle nem látszik a tétnagysága.élhetetlen lét ez,vízszagú hajnali…

nem zárhatlak kalitkába,tudom,ahogy tudom az Életet,s érzem a végzetet,nem zárhatlak, mégisfélek,hogy szárnyaid máshová vezetnek,éjszakák más álmokat szőnek,mással dalolt reggelek jőnek,s lehet nem találsz,nem akarszvisszatérni hozzám...

most nem hallom a dalt,ami szívembe mart,most nem hallom a dalt.szárnyalj, dalold a dalt,énekeld, mert most nemhallom, most nem hallom,most nem hallom a dalt.csiripeld és dobogd,üsd a ritmust, dadogd,mert nem hallom a dalt,a dalt, a dalt, a dalt,mostot és a tavalyt,a jövőbe zengőt,most nem…

mint a szél,olyan vagy nekem:jössz és rohanva elsietsz,alig vagy velem,mellettem nem pihensz.mint a szél,futsz felém és elrohansz,viszel mindent,a lelkedet,a testedet,illatodat,rímeket,ideges pillanatok, vágyakozásmarad utánad...

tél van itt a nyár helyett,a szívekben örök tél.fúj és zörget szüntelendisszonánsan szél zenél.álmatlanság, félelem,örök sötét, fénytelen,kellemetlen igazság,ördöglaki pimaszság.fúj,mar,megöl, bágyaszt,keserű epével eláraszt,leteper.jót keresni nem itt…

minden napom árnyékban élem,létem s hazugságaim félem,elárul,a szélére lök minden könnycsepp.mosolyod a fény,mely felé mint hervadt növénykúszik szívem, csapzottan, megállva,elmélázva,belefeledkezveillatodba s szemedbe,s talán hozol nekem még reggel meleg kiflit s kalácsot.

mindig eső kíséri lépteink,míg egymás felé haladunk,hol meggátol,hol csöpög a fejünkre s átölelt esténket figyeli,hol pedig megelőzi csendes kézfogásunk.meg sosem ázunk...s a kisfiú szomorúságával nézek utánad,s a kisfiú örömével vártalakhosszú percekig az…

Minden belefér ebbe a percbe,az összes fájdalom és kín kezdvea születés zokogásával,világra csodálkozásával,mi nem múlik soha.Álmok, mik szertefoszlanak,csendek,harmatcsepp könnyek,egy szerelem margójára írt bánat,mi lefelé görbíti a számat,a padon üldögélés,közös…

 zilált lelkem a szemfedő, melyen távolba meredőszemed kékje simít szelíd ráncokat.lábamon szomorú cetli,mely meg sosem fejtia bennem dúlt harcokat.

ha majdmessze bújdosom és remeteként élek,a vadonban bogyókat keresgélek,egymagamban nem lesz kedvem a szavakhoz,találj meg engem és emelj fel magadhoz...ha majdéhezve fekszem a hideg, puszta földön,a gyomromat nem lesz mivel megtöltöm,pedig lenne kedvem tésztához, húsokhoz,etess…

felejtve ébredni,elfelejtve mindent, ami szürke és sivár,felejtve sebet és bánatot,feledve a végtelent,élni a jelent,kedvem lelni fiatalságodban,mohó csókjaidban,a szorító ölelésben,ezt hozd nekem, te új esztendő...  

korosodom,Krisztus kora kopogtat ajtómonablakomon a szomorú eső zörget.múlik minden, de valahová csak visz az út.korosodom,nem kísért már a titkos szenvedély,az új, a veszély.mert tele a szívem Veledifjú ragyogásod elvarázsolt.csak te vagy,csak téged tudnálak tenyeremen…

magamra húztam a lusta délutánt,ketten szeretkeztünk álmomban,de csak a gyenge őszi napsugárvolt, megcsalt s hagyott vágyamban. mosolya kedves, pillantása hív, talán ő volt mégisvagy nem?csak képzelem?kusza...értelmetlen nézem az ébredő délutánt.mellettem fekszik…

ma rímtelen vagyok, mert ehhez van kedvem,miért is kéne megfelelnem szótagoknak,szavaknakés furcsán csengő, dallamos mondatoknak?a gép zúg és analóg gondolataimdigitálisan szenvednek.megszült, majd újraszült a Föld,mintha nem sikerültem volna jól,ledobott a szikláról, Taigetosz…

Fél a Hold és fél a Szív,hisz' siratja másik felét.Fél az élet, fél a halál,nyár is megtalálja telét.[...]