Egy éve indult útjára a Blog, melyben magamat árulom. A lelkemet, a gondolataimat, a kínjaimat és az örömömet. Magamat és Titeket, szavakat és mondatokat, érzéseket. Sokat akartam adni, kevésre sikerült, talán annak a legkevesebb, akinek a legtöbbet adnám, s annak mond a legtöbbet, akiről azt sem tudom, hogy létezik.
Volt itt minden: szerelem, vád, kritika, lesifotó, zene, Isten, barátság, iskola, szomorúság, Kisfiú és Nagylány. Mind itt vagytok, és hogy itt lehetek, nektek köszönöm.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.