várhattál volna... megvárhattál volna, hogy még találkozzunk.
hogy újra lássam, ahogy a szomorú szemeid örömmel telnek meg. megihattad volna még a paradicsomlevet, amíg a zenegépben keressük a dalokat.
mert kicsit szomorkás a hangulatunk, vagy mert éppen a Lord szerint csavargók voltunk, bolyongtunk, magányosan kóboroltunk...
elmehettünk volna megint Badacsony hegyére, Tördemicre, a Borbarátokhoz, miután csak úgy felhívsz egy vasárnap délután...
vagy csak úgy bolondozhattunk volna a poros, megkopott vicceken nevetve és mesélhettél volna a régi időkről. vagy felhívhattál volna, mikor tudod, hogy bajban vagyok, megveregetted volna a vállam, mint annak idején, és "Tanár úrnak" szólíthatnál, pedig negyed század van közöttünk...
de nem vártál, elmentél, és most itt ülünk fegyvertelenül, a viccek nélkül megdöbbenve.
jó ember voltál, és köszönöm a barátságodat, "Cuci bácsi". :'(
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.