reggeli gondolat, mert Gábor üzenete járt a fejemben:
légy a Teremtő,
az Ő,
az alkotó adó és elvevő,
s én leszek a szenvedő,
a szigorú és megengedő,
kérlelhetetlen tévedő,
a távolba Veled révedő,
a végtelen álomból fel nem ébredő.
és a nap csak elment valahogy, ilyen félig tétlen, félig kapkodós órák után sietős az utam hazafelé, a sok fura ember, a hencegő füves a metrón megmosolyogtat.
délután illatod vesz körül,
álmosan bújok, szemed látom örül,
tested sem bús, magába fogad,
ha szolgálóm vagy, én az urad,
majd cserélünk, kell a hatalmad,
s én szolgaként remegve alattad...
esti bor, csak pár pohár, ismerős a csend körülöttem, mennyit hallgattam, hányszor hallgattattam el furcsa zenékkel, és hiányzott mégis, hangerő le, majd újra fel...
"csak a csend meg a zaj,
na azok idegesítenek"
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.