csak nem jön, hiába várjuk,utunkat fázósan járjuk,tavasz lelke lassan ébred,nem várt elmúlásod féled,zümmöghetne, repülhetne,de csak gubbaszt dideregve. tán csak megint rosszak voltunk?nem végeztük jól a dolgunk?nem raktuk meg azt a tüzet,feláldoztunk minden szüzet,fa…

  (az index és az Origó zavaros híradásaiból) nem verték a nőt, csakfotószárnyú angyal,változik a szocpol,hajrá, fel a fallal!koppanva landoltunk,egy könyv megmentette,zombivadász lesz atűzoltó holteste.online pénztárgépek,olcsóbb lett a forint,forgalommal szembenna, mit…

vigyázz! a kerítésben áram, nekimentek már páran,még akkor is, ha ők húztákki korlátnak, ostobaságnak,bölcsességnek,vagy tán félelemneknevezve. a Tiéd a kerítés,magadat hívogatod a túloldalról.

a Csend, a Napfény, a Nyugalom,a Kertben megbúvó izgalom,hogy a kutya és a macska,vajon lesz-e olyan csacska,hogy jóbarátként összebújnak,vagy ahogy kell: marakodnak. így telnek a napok itt a fa alatt,a nyüzsgésből csak némifülzúgás maradt... a fecskék macskavészt…

nem szűnik a tél,hiába is reméla tavasz... várni kell,várni reménytelenül,élni kegyetlenültörtetve a hóban,nem törődve mással,Jégtörő Mátyássalbarátkozni, de barátság ez?vagy csak érdek? kényszer?hiszen a tavasz lenne az ékszer,a csillogó,a nevettető,s mégis hólepte az…

a gondolatlanság ami leterít,vagy csak tán nem érdekel,ahogy a Világ saját maga előtt,önmagában sem bízva térdepel.imára kulcsol,szavakat mormol,de nem mástól,csak saját magátólvárja az Igét, a jót, és a megnyugvást. butaság, mondaná a kisgyerek,aki minden percben azon…

öröklét, mi nem lesz,az élet majd elteszbefőttnek, vagy aszal,talán egy tavasszal,ám de inkább ősszel,vagy a téllel kendőz el.én félema létem,felfoghatatlan,kibírhatatlan,tettem-e mit kellett,bírtam-e a terhet,ki ítél?

reggeli gondolat, mert Gábor üzenete járt a fejemben:légy a Teremtő,az Ő,az alkotó adó és elvevő,s én leszek a szenvedő,a szigorú és megengedő,kérlelhetetlen tévedő,a távolba Veled révedő,a végtelen álomból fel nem ébredő.és a nap csak elment valahogy, ilyen félig…

feladod magad, mert szereted, vele lennél, de elengeded, óvod, véded, saját magad magad adnád, de nem szabad, s később, majd nélküle nem bírod, tán megkérdőjelezi, hiába írod le ezerszer a nevét szívedbe. feladod magad, mert nem tudod, nem tudod és nem is akarod magad adni a…

az ősz-elő naplemente fénye kihunyt,ideje volt, mert zavaró a szemnek,és a mai nap is jó lehetett egynek,vagyis tudod, nem panaszkodom,mondom...nincsen rá okom.kattog a sok gondolat a Nagykörúton,fülledt a metrószag és visszahúzommagam a biztonsági sávból...egy vak ember botorkált,…

koldus voltam mindig, a szívek koldusa,játszottam és belehaltam, de sohanem hittem többet, mint ami lehet,nem kaptam többet, mint amitkoldusként kapni lehet...és most én, az utcán lakó rágyújtok,égő parazsamra hajolva maradok,elszívom, de nem fogy talán soha,így…

nem csak a Hegy látta, ahogy öleltelek,nem csak a Szél súgta nekem, azt hogy szeret.nem csak a Tó símogatta arcom lágyan,és nem csak a Fák fogták a kezem bátran.annyi minden van bennem,annyi elkeseredett düh és harag,annyi kérdés, és mind bennem marad,elcsitul,…

már talán a jövőn kéne gondolkodnom,vagy siratnom az eltékozolt múltat,esetleg töprenghetnék, mitől fogommegtalálni az utat, az újat.de nem,még nem,és sokszor nem,mert eltelvenem feledvesemmit sem rejtvemeztelen, fedetlenmagamon elmélkedem.s míg rágom önnön magammíg belecsikordul…

köröznek a fecskék,hajtják el a keselyűt,a komor, keserűt,az arctalant,a félelmes dögevő,halált ölelőgyávát.egy fecske talán nem,de száz már varázsol,bíztat, ha vádolezer kopasz nyakú,búsba öltözötthamis ördög,ki magára öltöttnyelvet.és te szelid galamb,félelmet…

be vagyok ide zárva,két sör, négy fal, hat húr,a magány hangja,akarja,rabolja, emészti lelkem.csak elmerengtem...szavak, melyek leírnak engem,jó sosem voltam, testem,lelkem,az életemcsak ez a négy fehéren koszos fala leszaggatott papírok darabjaival.felfal.összenyom, szűkül a…

kezdet ez és nem átmenetkörbefutó szép képkeretvégtelenbe tartó sínpárpárhuzamost ölel immár.a két karja nem rabságommenekülni nincs vágyásomrendezetlen rendezettségminden rosszra légy a mentség.félelmes erdőbe érveoltalmat adó fának kérgeösszetart és…

azt a Mindent kell leírnom,ami a Semmibe tart.fojtó füst, amely a szemembe mart.a Minden, ami tán Semmivé lett,a Minden, mitől Semmi az Élet.hányszor írtam, kértem, védtem,féltésemmel összetéptem,szétszedtem és összeraktam,most itt a Semmi egy kupacban.mert mit érdemel a rendet…

mint a kisfiú, olyan vagyok mostdurcás, mert nem kapja meg amit akar.és megbánt.tudja.bánja, fájlalja,szégyelli, ostobajáték ez...tán csak a magánya,tán csak a képzelt magányabánja,űzi, hajtja a halálba.mint a kisfiú...öleld magadhoz... 

mint mikor úgy érzed, végképp egyedülcsak magadnak maradtál, s remekülsoha többé és tán nem is volt sohaés minden végtelenül ostoba.mint mikor magad ostorozod végtelen,és minden mondatod képtelen,fáradt és meg nem értett folyam,mint elhamvadt tűz, olyan.

mint a költőkben a fogyó hold bánata,úgy nőnek a percek, mikor reám gondolsz,és foggal-körömmel bőszen küzdesz,hisz' érzed, hogy mellettem tombolsz,velem élheted,velem fáj életed,de legalább megélheted...és csak állsz az ablakban, várod,a csendet is átöleled, magad előtt…