 |
csak nem jön, hiába várjuk,
utunkat fázósan járjuk,
tavasz lelke lassan ébred,
nem várt elmúlásod féled,
zümmöghetne, repülhetne,
de csak gubbaszt dideregve.
tán csak megint rosszak voltunk?
nem végeztük jól a dolgunk?
nem raktuk meg azt a tüzet,
feláldoztunk minden szüzet,
fa elfogyott, piszkos a kéz,
nem arany ez, hanem csak réz.
igaza volt, ki azt mondta,
megtörténik majd a monda:
közénk jön egy Igaz megint,
de a Világ majd csak legyint,
kigúnyoljuk, megfeszítjük,
tavaszt várva elveszítjük.
|
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.