reggel, kávé, nyitott ablak, a Kerepesi út zaja, buszok, hangok. hírek, gondolatok, egy eltelt tanév, az "egy évvel öregebb, de bölcsebb is talán" érzés, na nem, mert mitől is. a kirekesztettség, a bezárkózás, a mégis nyitott világ, a sérelmek, az érzelmek, a remények,…

reggeli gondolat, mert Gábor üzenete járt a fejemben:légy a Teremtő,az Ő,az alkotó adó és elvevő,s én leszek a szenvedő,a szigorú és megengedő,kérlelhetetlen tévedő,a távolba Veled révedő,a végtelen álomból fel nem ébredő.és a nap csak elment valahogy, ilyen félig…

mintha lenne egy dal, ami arról értekezik, hogy a Nagykörút hideg, hűvös.. aztán lehet csak képzelem és nincs ilyen, mindenesetre a Nagykörút tényleg hidegebb mint bárhol máshol. legalábbis reggelente úgy tűnik. addig alig észrevehető a csípős reggeli időjárás, a metró…

csend van, rend van,csak a buszok, autók morognak néha.a nap fáradságát simítottam el testeden,fáztál, hát betakartalak,és reggelig őriznélek így,mert tökéletes még rímtelenül is...

már talán a jövőn kéne gondolkodnom,vagy siratnom az eltékozolt múltat,esetleg töprenghetnék, mitől fogommegtalálni az utat, az újat.de nem,még nem,és sokszor nem,mert eltelvenem feledvesemmit sem rejtvemeztelen, fedetlenmagamon elmélkedem.s míg rágom önnön magammíg belecsikordul…

mint a kisfiú, olyan vagyok mostdurcás, mert nem kapja meg amit akar.és megbánt.tudja.bánja, fájlalja,szégyelli, ostobajáték ez...tán csak a magánya,tán csak a képzelt magányabánja,űzi, hajtja a halálba.mint a kisfiú...öleld magadhoz... 

ezt a poharat is gyűlölöm, a füstöt is, tán magamat is, de gyűlölöm gyűlölni a gyűlöletet is. kedves lehetsz, őszinte, de beverik a pofád. feldíszíted aztán meg is adják neki, és csak menekülsz a gyűlöleted elől.. és kérdezik miért. honnan tudjam? hibáztam? lehet.…

tudom a sorsom, megszelidítem, megszerzem valamiért, és elveszítem ugyanazért, próbálom megtartani, de ugyanaz a sors és ugyanaz a helyzet, pedig sokat adok, magam adom, majd eltűnve ugyanabba belebonyolódva megszűnik hirtelen.és újra lesz majd és ugyanabba keveredve ugyanúgy…

tényleg bezárva gyermekkorom óta korlátok közé és nem hagyják, hogy szabaduljak, kitörnék, próbálkozom, akarom és mindig úgy teszek, mintha nem lennének ezek a határok, de nem normális dolog ez, hiszen miközben magam megszabadítanám, téged beszorítanálak ugyanazokba a hibás,…

Régi vendégként térek vissza megkopott, szürke blog-hétköznapjaimba, a fáradt levegőtlen szuszogó, hajnalban mindig felébredő vad rengetegbe. Csendes vagyok. Néha megdöbbentően csendes, csak a fülemben zakatol a hangos rock'n roll, a szanaszét tekergő őserővel átitatott…

Kólát szürcsölök, a négy falat nézem, magamban füstölgök, írhatnám rímekkel szedve is, talán kedve is lenne elolvasni valakinek, vagy én olvasnám el ezerszer mosás közben, után, teregetés előtt. A telefonom nézem, a monitort bámulom, számolom a perceket és várom a holnapot.…

rosszul vagyok összerakvanem tudok másra gondolni, csak hogy rossz a tervrajz. ha gondolok valamit, az nem létezik, ha remélek, csalódom, ha mondok valamit, kiforgatom a Világot a sarkaiból és valahogy nem vagyok jól összerakva tényleg.sokat akarok?sokra vágyom?csak tiszta…

Valamit kéne ide írnom, nem? Vagy nem is hiányzott?Írjam ide, hogy reggel megharaptalak volna?Vagy azt, hogy nem láttalak, mikor te láttál?Esetleg azt is ide írhatom, hogy csak azért álltam oda, hogy ott legyek? Hogy ne a hátad mögött kalimpáljak a karjaimmal, hogy észrevegyél?De…

Pár nappal többet éltem, mint Te, s nekem ennyi kellett, hogy megértsem, miért jártál a pályaudvarra, mi vonzott a nyugodt vastestű vándorok szelíd nyugalmában. Flóra hajtott, a beteljesületlen, az elutasító, a fáradhatatlan ígéret, ami az is maradt.A pályaudvar magányossága, a…

miért hiszitek, hogy baj van? miért hiszitek, hogy nekem ez a jó? miért nem hiszitek, hogy csak az energiaminimum létezik? mert én is ezt vallom? nem is vallom, érzem, tudom.. sajna így van... az energia állandó, de a minimumra törekszik, a kis elmozdulás csak pillanatnyi…

"Elhoztam a tengert, van itt kagyló, kavicsLondonból pár cd, Amszterdamból hasisAz a hely nem lett meg, ami fejben megvoltMaradt kagyló, kavics és cd-k, hasis, húgyfolt"/Lovasi/

hosszan néztem, ahogy távolodott...füstbe burkolta az idő.csak a szomorúság és a fájdalommaradt utána:a gondolat,hogy kiolvasta a tenyerembőla talán nem is létezőt,vagy az igazságot.Megismert és most elment,tán vissza sem jön soha.S majd sokára, ha öreg leszek és esetlen,megtört…

"És próbálnak neked segíteni, de te nem vagy beteg.Nem vagy beteg és hiába hallgatsz ez csak feltűnőbbé tesziA helyzetedet, hogy semmi se jó, így csak megfulladni lehet.És nem csodálom hogy nem találod...A helyedet"

nem sok választ el a holnaptól. néhány perc, néhány dal, a fürdés, az esti értékelés. a rád gondolás, az elmélkedős szenvedős önmarcangolás. lesz holnap? s utána mi jön? egy újabb holnap? a maga furcsa gondolataival, az édes gondokkal? az elképzelt gondokkal...itt szól a…

kedves Naplóm!te nem is vagy napló, ez a te legnagyobb bajod. te én vagyok. egyszer vagy, és máskor nem. néha hazudsz, sokszor vagy őszinte, de nem vagy napló. mert nem a múltat dokumentálod, hanem a jövőnek szólsz, nem írod le, hanem kérdezel és elbizonytalanítasz.te nem vagy…