Betűk kopognak a gombokon
Kalapáccsal ütöm fejem
és szavak
mondatok
érzések mind csak gyötrelem.
Fájó kín
félelem
dallamtalan és rímtelen
pusztító, kínzó szerelem.
Most hol vagy,
logika?
Merre jársz?
Nincsenek már képletek sem
számlálhatatlan szótagok.
Csak gépzúgás
és kopogás
csóktalan
távolság...
- 1995/2006/2009 -
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.