megint elhanyagoltál, de lehet nem csak engem, magadat is. KILENC éve kezdtél hozzám beszélni, vagyis szócsőként használva, magadhoz és a Nagyvilághoz kiabáltál rajtam keresztül. és most hol vagy? alig látlak. a jelszavadat is harmadikra találtad el. ja, lefoglal a Minden. ami másoknak talán…

ugye emlékszel az udvarra, a fákra, az ebédet hozó Barkasra, a konyhás néni szigorára? talán nem felejtetted a napközit, a ma már régimódinak számító de legfőképpen ismeretlen játékokat, az ugróiskolát, a kártyanaptárat, a kidobóst, és lehet te is kiáltottad, hogy "adj király katonát". tegnap volt,…

amíg Te azon gondolkodsz, hogy mikor érkezz meg elhagyva a biztonságot, én kitakarítottam a szobád.  nem lesz ez mindig így, majd eljön a pillanat, mikor szigorú szemmel nézek Rád, és elhagyja a számat az "addig nem mész sehová..." kezdetű mondat... de ez még messze van,…

temetetlen gondolatok közt ücsörögve hallgatod a zenét, amit már vagy ezerszer hallottál. unod. persze, hogy unod, régi nóta, mondják, és már akkor sem volt igazán jó, amikor megírták. bámulsz ki az ablakon, egy videoklippbe képzeled magad, ahogy jelentőségteljesen nézed a…

vigyázz! a kerítésben áram, nekimentek már páran,még akkor is, ha ők húztákki korlátnak, ostobaságnak,bölcsességnek,vagy tán félelemneknevezve. a Tiéd a kerítés,magadat hívogatod a túloldalról.

kemény tíz hónap volt, minek tagadjam, bár kívülről ez nem mindig látszik, és mielőtt a társadalmi fanyalgók eleresztenék az ilyenkor szokásos "na, ezeknek most két hónapig milyen jó" mondatukat, hadd nyugtassak meg mindenkit, hogy azért még nincs vége. van még teendő…

Néhány gyöngyszem, amely foglalkoztat: már facebookon (ments meg, Uram minket tőle!) posztoltam, de meg kell ismételnem, ugyanis évek óta zakatol a fejemben: miért van, hogy a magukat "liberálisnak" nevezők, akik az EGYÉN SZABADSÁGA, A GONDOLAT SZABADSÁGA, A SOKSZÍNŰSÉG ÉS AZ…

kellene nekem is egy "Születésnapomra" vers, de soha nem tudtam igazából megfogalmazni, és persze már írtak előttem sokan ilyet, sokkal jobban, mint én valaha megtehetném... valahogy a szívekbe kéne írni verset, amire néha képes vagyok, néha nem, de nem véletlenül voltam már Bende…

a gondolatlanság ami leterít,vagy csak tán nem érdekel,ahogy a Világ saját maga előtt,önmagában sem bízva térdepel.imára kulcsol,szavakat mormol,de nem mástól,csak saját magátólvárja az Igét, a jót, és a megnyugvást. butaság, mondaná a kisgyerek,aki minden percben azon…

voltak napok, mikor azért nem jutottam el idáig, mert a szünet hatására a teljes punnyadás lett úrrá lelkemen. most meg a "jajjajj" és "hujjujj" meg a "húha" felkiáltásokkal vagyis inkább nyöszörgésekkel tarkított érzések kergetnek, pontosan a "de sok dolgom van/lenne" befejezés…

"apró kis emberkék,mint csöpp rugó, vagy lendkerék:dolgoznak mindazon,hogy ne álljon, csak haladjon,s felhúzza sok gyerek,a Világ Óra így tovább ketyeg..."- Sz.R -…

  mindenki csábító, modell és szexy,csak okos nem akar itt lenni senki? :/

akár nyílt levelet is írhattam volna. oda, ahol gyűlölnek, ha szeretnek, irigyek, ha sikeres vagy, mogorvák, ha mosolyogsz, oda ahol szánalmasan félik a változást, ahol rosszabbakat akarnak létrehozni maguknál, mert nem szeretik, ha valaki jobb és okosabb. ám csak nektek írtam,…

valami eszemben volt egyik nap. és elfelejtettem... lehet nem is volt fontos... vagy csak nem foglalkoztat igazán. na meg az "alkotói válság". mert olyan van. nálam. most. mert a kevés ami bennem van és írásra késztetne eltörpül a sok mellett ami bennem és körülöttem van.…

az ősz-elő naplemente fénye kihunyt,ideje volt, mert zavaró a szemnek,és a mai nap is jó lehetett egynek,vagyis tudod, nem panaszkodom,mondom...nincsen rá okom.kattog a sok gondolat a Nagykörúton,fülledt a metrószag és visszahúzommagam a biztonsági sávból...egy vak ember botorkált,…

annyi minden voltam már.. és leszek is talán.annyi mindent mondtak már.. s talán fognak is.kedveltek már és szerettek, gyűlöltek is tán. mindez akár jelen időben is leírható. volt, aki meg akart ismerni és van aki nem akar látni, jobb neki az elmondások alapján.tartottak már…

nem csak a Hegy látta, ahogy öleltelek,nem csak a Szél súgta nekem, azt hogy szeret.nem csak a Tó símogatta arcom lágyan,és nem csak a Fák fogták a kezem bátran.annyi minden van bennem,annyi elkeseredett düh és harag,annyi kérdés, és mind bennem marad,elcsitul,…

rájöttem. és gyűlölöm magam miatta, de egyes emberektől hánynom kell. elfog valami szörnyű émelygés és hányingerem van. olyan ritkán érzek ilyesmit. mert alapvetően szeretem az embereket. de mégis. az hogy úgy állítson be valaki valamit, mintha ő soha nem bántott volna…

üzenem a virágoknak, hogy nyíljanak.és hogy nem én téptem le a szirmaikat, nem én tapostam el őket, földet adtam, hogy szaporodjanak, teljesedjenek...üzenem a fáknak, hogy bontsanak leveleket.nem én törtem őket derékba, nőjjenek az égig, legyen létra a mennybe, és adjanak hűs…

postolok őrülten, talán észreveszi valaki, talán nem érdekel senkit, kiírom, kirakom, belinkelem a nagy virtuális őrületben hadd kergessék egymást a gondolatok, a dalszövegek, hadd loholjon Attila Flóra után, eszmélet a Világra és persze dobog, na meg anya a kígyóval…