Egy betű a K, mely kemény de mégis beleégett lelkembe, gyermekkorom óta hajszolom, s megleltem végre. A lesz a következő, hiszen nevem csengésének minden rezdülésében, a hullámok gerjesztette csend múlásában dadog. T, melyet leírtam milliószor, hiszen Te vagy nekem reménytelve, bizalommal, s csak Ámulok szépségeden, harcos fiatalságodon, s abban reménykedem, hogy sokáig jut nekem belőle. Végezetül M, mi vagyunk, ketten a világ ellen, együtt tisztán, szabadon.
Ne hagyjuk veszni, én őrizem a szemed s őrizem a neved...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.