Nélküled bizony nem találtam volna oda, pedig nap mint nap haladok el e mező mellett, de Te kellettél ehhez a csodához is. A te szemed, a mindenben a jót látó szemüveged, a szíved, a kedves mosolygásod.Mindig uralja valami a tájat, most a pipacs piros pillanatai ezek, a gyűrött…

Ő ül itt velem, velem hangja visszhangozza, visszahozza nevem, kedvem, s minden tettem amit tettem neki ajánlom... mert ő nekem: a rejtelem, a rejtett szavak újra súgva-búgva megidézik ami szép itt minden hangot visszahoznak, minden hangot visszhangoznak...    

ülsz az út mellett, találtál pár hangyát, tenyereddel csapkodod őket, nekik miért lenne jobb... az autók fényei barátságosan hívnak az út közepére, a vonal tereli a gondolataidat, lépegetsz, hajt előre a monoton lüktetés, gyere velem a Holdra, a csillagok alatt mászkálunk…