Várj még, ne menj, az eső dala gúzsba köt, halkan játszik ablakunkon, rímes ritmust ver az üvegen és azt szeretné, hogy maradj. Hallgass, képzeld magad ide, ahogy ropog a tűz a magány kandallójában, nedves fa szisszen, majd lelkesen adja lelkét a tűznek. Ne szólj, értem, miért…