mint a költőkben a fogyó hold bánata,úgy nőnek a percek, mikor reám gondolsz,és foggal-körömmel bőszen küzdesz,hisz' érzed, hogy mellettem tombolsz,velem élheted,velem fáj életed,de legalább megélheted...és csak állsz az ablakban, várod,a csendet is átöleled, magad előtt…

"Ismerek gyermekeket, akik bácsinak szólítanak, ismerek ifjakat, akikkel elborozgatok, világra szóló terveket szövögetvén. Ismerek leányokat, akik vidáman kacagnak tréfáimon és búcsúzáskor megszorítják kezemet. Ismerek kacér és komoly asszonyokat, akik ölelésem…