eltűnődöm az időn.
az embereket nézem,
és látom, érzem
a várost,
az utcát éjjel,
most tiszta álmot képzel,
mert este már talpig
sáros minden a szennytől.
ablakom új, a fények régi
színekkel festenek új estét,
te a kádban csobogsz,
várlak,
szemem álmos,
vágyom rád most,
csak szöszmötölsz,
én szöszmötölök,
reggel nem lesz kedvem
de el kell mennem,
várj meg itt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.