Hé, te Élet! Már magam sem tudom, mikor hazudsz nekem, s nem tudom eldönteni, elhiggyem-e a tévedéseim...
Állnál elém nyíltan, levetkőzve a napi igaztalanságokat, ereszkedj térdre, alázd meg magad, mert ha nem, és hazudod tovább a történetet, engem alázol mindhalálig.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.