Ha szeretnéd, a zsebkendőből zászló lesz, és fura emberi névvel mondjuk, a Z is L betűvé változhat, és foghatod a kezem, és tudod nehezen engedem el. Mert hiába növesztett már harminckét csikorgó télen át a kín, hiába vagyok nagy és talán néha a szemedben a legnagyobb, leszek…

talán hatnak a szereka bőrömön vagy a tüdőmben,s mikor diagnosztizálják,én tagadom,hogy nem, én nem,és rossz leszés értelmetlen,és nem látok jótaz élvezetbenés talán majd bánom,hogy nem kértem fela bálonaz Életet.

időnként elidőzök az Időn.számolom a perceket,majd nagy lomhán felkelek,bár az Idő keze visszanyom,ráncos gondok arcomon.peregve fut le a útján a homok.valaki fordítsa meg az órát...