nem sok választ el a holnaptól. néhány perc, néhány dal, a fürdés, az esti értékelés. a rád gondolás, az elmélkedős szenvedős önmarcangolás. 
lesz holnap? s utána mi jön? egy újabb holnap? a maga furcsa gondolataival, az édes gondokkal? az elképzelt gondokkal...

itt szól a fülemben. le kéne tenni, mert csak dalol.. "ahogyan ő tudott szeretni"
ez megy majd egész éjjel a fejemben?
vagy tudok végre aludni?

azt kérded, kinek szól? kinek szól Süsü? kinek szólna? NEKED, így csupa nagy betűvel, s NEKTEK.. nem vagytok sokan. de vagytok.. s milyen sokan lehetnétek, de a Világ nem erre van berendezkedve, ez a világ nem a Világ és nem a Világosság...

ezért nézek a Napba. fáj és éget.
az Isten elbújt.. bújócskát játszik velem.. velünk..
de kik vagyunk mi, hogy el kelljen bújni előlünk?
s hol a Csoda? hol vagy, Nagyszakállú Öregúr?

"kereslek száz parancsban, böjtben és révületben"

hiszed-e.. hiszem-e vajon?
hiszem-e a holnapot?

"itt a csendben ülök..."