ha majd
messze bújdosom és remeteként élek,
a vadonban bogyókat keresgélek,
egymagamban nem lesz kedvem a szavakhoz,
találj meg engem és emelj fel magadhoz...
ha majd
éhezve fekszem a hideg, puszta földön,
a gyomromat nem lesz mivel megtöltöm,
pedig lenne kedvem tésztához, húsokhoz,
etess meg, kérlek, és emelj fel magadhoz...
ha majd
a Világ pora rakódik rá testemre,
a piszok fekete fátylat húz lelkemre,
ember helyett hasonlítok egy malachoz,
tisztítsd meg testem és emelj fel magadhoz...
ha majd
a víg szerelem végleg elhagyja szívem,
és a sarokba dob mind, akinek hittem,
végleg nem lesz kedvem már több szép kalandhoz,
csókolj meg bátran és emelj fel magadhoz...
/1995-2010/
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.