mint mikor úgy érzed, végképp egyedül
csak magadnak maradtál, s remekül
soha többé és tán nem is volt soha
és minden végtelenül ostoba.
mint mikor magad ostorozod végtelen,
és minden mondatod képtelen,
fáradt és meg nem értett folyam,
mint elhamvadt tűz, olyan.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.