- minden és semmi -

azt a Mindent kell leírnom,
ami a Semmibe tart.
fojtó füst, amely a szemembe mart.
a Minden, ami tán Semmivé lett,
a Minden, mitől Semmi az Élet.

hányszor írtam, kértem, védtem,
féltésemmel összetéptem,
szétszedtem és összeraktam,
most itt a Semmi egy kupacban.

mert mit érdemel a rendet bontó?

mit érdemel az újra teremtő,
isteni szándéktól vezetett,
de jéghegytől megfeneklett,
folyton újrakezdő, fel-felálló,
önmagát mindig vádló
nyugtalan képzelet?

a Mindent és a Semmit.
mik folyton marakodnak.
rendetlen verset írnak, tanakodnak:
hol a ritmus, hol az ige,
kell-e az összes könnycsepp mindegyike?

mi volt a Minden, és mi lesz a Semmi?
Semmi volt tán, és a Mindent teremti?
vedd szádba szavam, ha velem dalolsz,
vagy út szélére köpd ki,
ha ellenem dacolsz.
alkoss Semmit, a Minden helyett,
ásd el a földbe, aki vétkezett,
mosd meg arcod, mosd meg kezed,
hisz' sosem volt tiszta a neved.

Minden-Semmi, Semmi-Minden,
a Semmi után semmi sincsen.
azt a Mindent úgy írhatnám,
ha Isten lennék a keresztfán.