koldus voltam mindig, a szívek koldusa,
játszottam és belehaltam, de soha
nem hittem többet, mint ami lehet,
nem kaptam többet, mint amit
koldusként kapni lehet...
és most én, az utcán lakó rágyújtok,
égő parazsamra hajolva maradok,
elszívom, de nem fogy talán soha,
így lettem tényleg szívednek koldusa...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.