már látok reggel ismerősöket. ugyanúgy, ugyanazzal az ábrázattal, ugyanazon az útvonalon mennek. lehet rohannak. vagy csak állnak. húzzák a gyereket maguk után, vagy várják a barátnőjüket a lépcsőnél. észrevesznek vajon? nem biztos... lehet csak nekem tűnnek fel...
de nem baj. sőt. jobb is ez így. mindenkinek meg kellene élnie, hogy nem veszik észre. ha sokat bámulják az embert, és nem csak bámulják, de észre is veszik, akkor képes elhinni, hogy "Valaki". és ez nem tesz jót hosszú távon.
és persze nem csak bámulják, nem csak figyelik, de megfigyelik, követik, mintha GPS lenne kötve a derékszíjára és ettől még fontosabbnak tartja magát... elhiszi, hogy népszerű, elhiszi, hogy mindenható és mindent jobban tud, magas erkölcsi alapokat kreál magának, megmagyaráz mindent, mert ugye ő a "Valaki".
de csak kiskakas a szemétdombon...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.