"ember vagyok, így vagyok nevetséges"

- a piros autó -

2008/12/05. - írta: bendeati

A kezemet fogta végig az úton. Régen voltunk kettesben. Nem mindig hiszem azt, hogy tudja ki vagyok. Egyszer csak előjöttem a sötétből, megjelentem az utca közepén, egy mosollyal fogadott, és tudtam, hogy nehéz estém lesz. Mert majd haza kell kísérnem, haza kell vinnem. A meglepetést ismertem, de a reakcióit nem. Féltem is tőle nagyon.. A könnyektől, a riadt szemektől.. A helyzettől, a később érzett hiánytól..

De azt hiszem örült.. Hogy velem volt, hogy hozzám bújhatott, amikor félt..

És én örültem a csokievő boldogságnak, a piros autónak, amit hazáig a kezében tartott..

Címkék: személyes
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bendeati.blog.hu/api/trackback/id/tr85841072

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása