színtelen napjaim
elszemtelenedve,
fölém kerekedve
várják, hogy leteperhessenek,
rám akaszkodva elriasszanak
az Élettől,
a Küzdelemtől,
a Bajt elűző Értelemtől...
...de vagy...
és színeiddel fested fölém
az eget,
a Felhőt,
használod a kréták színeit,
melyeket egyszer tőlem kaptál...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.