rövidhullám energia, forgó molekulák.
a kanalam elveszett, hát villával
keverem meg.
aztán előkerült a kanál is,
evőeszköz majális
márciusban.
álruhában a Tavasz, tombol,
fúj és csúfat gondol
a Világról, a Rendről, a Városról.
feldöntve minden,
a kávé ihatatlan, forró,
várnom kell bús perceket,
a Szél
a Gépem
a kávém és én:
a magányom eltemet.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.