Nos, igen. Dömdödöm. Vagyis nem ilyen egyszerűen. Mert Dömdödöm nem beszél csak úgy. Ő nem beszél mellé, őt nem lehet félreérteni. Aki nem érti, amit mond, ő akkor sem értené, ha retorika tanárként ékesen szólna a világ bajairól... vagy a Bajnairól.
Hopp!! Az első politikai megnyilvánulás a BLOGban.. Igaz, talán jobb, ha nem ismeritek a véleményem. Mert nincs ennyi lámpavas, amire kötelet bogoznánk. Valaki már rendet tehetne, de legalábbis, mikor mi itt lent, megnyomorgatva kékítőt oldunk, hogy megéljünk, szeretnénk reménykedni.. és közben olvasgatjuk a magunk által írt füveskönyveket..
Mindegy is, a négyszögletű kerek erdőben nincsenek bajnaik és eszdéeszek, nincs megszorítás, csak bárányfelhő-bodorítók és dalnokverseny. Mert ma tudjátok minek örültem a legjobban? Dömdödöm versének, ami arról szól, hogy mennyire szereti a barátait, azokat, akik ott élnek körülötte. Mikor mondtátok el a barátaitoknak, hogy szeretitek őket?!
"Dömdödöm, dömdödöm,
dömdö-dömdö, dömdödöm!"
Lehet, én egy szentimentális őrült vagyok, lehet naiv és képzelgő. Lehet, én vagyok a Kis Herceg, és várok-várok, vagy akár lámpagyújtogató módjára percenként gyújtom meg és oltom el a lámpást. De ma délben akkor is tudtam, hogy mindannyiótoknak ezt fogom este írni:
DÖMDÖDÖM!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.