Első gondolatom az volt, hogy megosztom a Világhálón kalandozó unatkozó értelmiséggel azokat a csúnya szavakat, amik éppen a fejemben voltak, hiszen mire való egy blog, ha nem a személyes gondolatok és érzések közlésére.. Aztán elvetettem a holtan született gondolatot, hiszen azért mégis csak van "jól neveltség" is a világon.
A második gondolatom, hogy leírom, miért is kergetik egymást fura szóösszetételek a fejemben, de még a végén valaki félreérti, magára veszi, vagy egyszerűen csak kiröhög, mondván van ennek az emberiségnek nagyobb gondja is, mint ami miatt ezek az össze nem illő tárgyak, testrészek és ideológiai, hitbéli micsodák keverednek egymással.
Harmadik gondolatom pedig az lesz, hogy akkor mi értelme ennek a blognak? Ha nem írhatom le a gondolataimat.. Jó-jó, tudom, gondoljak szép szavakra, gondoljak emberekre, akik megérkeznek időben és nem rontják el a napomat, gondoljak a felhőre, amin Ő ücsörög, gondoljak a zenére, harmóniára, a stresszmentes rózsaszín ködre.
De negyedikként el kell mondjam, hogy ez most nem megy. A tizenévesek ősközösségi szinten gyakorolják az elképzelt anarchiába vezető jogaikat, a magát felnőttnek tartó embertömeg pedig képtelen normálisan egymás mellett élni. Mindent elvár mindenki, de adni, azt semmit. Senkinek, semmikor, semmit. Semmit és megint semmit.
Ötödik nincs. Azt gondolja mindenki maga a fejecskéjében. Szóljon, ha talált valami érdekeset. Addig dulifulizom magamban :S
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.