kényszerű a napmosoly
nem gyógyít az árnyék
felhőtlenül boldog élet
Isten adta szándék:
élve halni reménységgel
nem megállni úton,
nem félni a jövő téltől,
sors pendül a húron.
ráncolja a szemöldökét
ide kényszerített minket,
reánk tekintett ő fentről,
és szánalommal intett:
"küzdhetsz, Ember, és csak bízzál
nem maradt már más neked.
én sem vagyok, elhagytalak,
erre tanítsd gyermeked..."
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.