- gyerekek -

eltöltöttem egy napot egy iskolában. nagyon érdekes volt... olyan békebeli iskola-feeling, mintha pár órára visszamentem volna az időben. miért?

- 8 óra előtt a gyerekek békésen gyülekeztek az iskola udvarán. beszélgettek, ücsörögtek, az ügyeletes tanárt szórakoztatták.
- a szünetekben az az igazi iskolai hangzavar, ami nem az ordítástól hangos, egyszerűen csak gyerekzsivaj, de nem a fülsértő, nem a zavaró, ahogy az értelmező szótár írja erről a szóról, hanem kedves, odaillő, természetes hangzagyvalék.
- nem hallottam káromkodást, nem lógott ki minden második gyerek szájából valami testnedv, nemiszerv, munkáját általában az utcán végző, mindenféle szolgáltatást pénzért kínáló nő csúnya, vulgáris elnevezése, nem szidta senki a másik édesanyját, összekötve nevét az előbb emlegetett "vállalkozóval".
- nem rohangáltak, vagyis amolyan gyermeki módon futkároztak, egy kis fogócska belefér, de nem löködték egymást, nem veszekedtek és nem álltak neki verekedni minden második percben. a fiúk nem feszültek egymásnak, mint szarvasbőgés idején a bikák.
- és ami a legszebb: az iskola ajtaja, az udvari kapu nyitva volt, ügyeletes nélkül. mégsem akart senki kiszökni, kiszaladni egy cigire, vagy csak azért, hogy bosszantsa a tanárokat.

Gyerekek... nem akarnak még felnőttként viselkedni...
ja, hogy ez egy félig-meddig vidéki általános iskola volt?
vannak még pici oázisok a világban.

"Fent a felhő szélén
egy angyal mindent lát,
hogy a világot a Földön, 
gyerekek rajzolják.

Kicsiny, hegyezetlen,
színes ceruzák."