"ember vagyok, így vagyok nevetséges"

- tenyerem -

2010/02/21. - írta: bendeati

hosszan néztem, ahogy távolodott...
füstbe burkolta az idő.
csak a szomorúság és a fájdalom
maradt utána:
a gondolat,
hogy kiolvasta a tenyeremből
a talán nem is létezőt,
vagy az igazságot.

Megismert és most elment,
tán vissza sem jön soha.

S majd sokára, ha öreg leszek és esetlen,
megtört és fáradt,
majd talán virágot hoz,
a nevem alá illeszti, feldíszít,
ahogy most a mosolyával dícsérte énemet.

S akkor mosolyogva emlékszik arra,
amit belerajzolt a tenyerembe:
az ölelését, a múló időt, a bánatomat.

Címkék: gondolat érzem
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bendeati.blog.hu/api/trackback/id/tr271778869

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása