Minden belefér ebbe a percbe,
az összes fájdalom és kín kezdve
a születés zokogásával,
világra csodálkozásával,
mi nem múlik soha.

Álmok, mik szertefoszlanak,
csendek,
harmatcsepp könnyek,
egy szerelem margójára írt bánat,
mi lefelé görbíti a számat,
a padon üldögélés,
közös titkok,
kacagva kerékpározás,
a világ elől elbújás,
egy "kételyekre és félelmekre" levél,
mind-mind belefér...

Hatvanszor kattan
agyamban,
hatvanszor gondolom magamban
neved, s hogy mit tehetek,
hogyan lennék jó, áldozatkész,
merre változzak,
mennyit áldozzak,
féljek vagy kételkedjek,
bízzak netán, s a combodra csapjak,
hogy itt a tavasz,
ölelj...

Senki mást, csak engem,
építsd meg a tervem
kősziklára gondos kézzel örök időkre.