időspirálban a gondolat,
feszeng, gabalyodik
a zűrzavarba,
mint hálóban vergődő hal,
megalázva, elkapva
a zűrös lét tetemszagú
forgatagában.
élsz.
hiszed.
fájdalmadat építgeted,
nélküle nem teljes a lét,
nélküle nem látszik a tét
nagysága.
élhetetlen lét ez,
vízszagú hajnali részegség,
döbbenet,
elkeseredett rosszindulat
az idő fogságában.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Vilagpolgar 2010.07.30. 13:06:34