Arcon csaphatsz, vádolhatsz névtelenül, bújhatsz álarc mögé, én tudom az utam, megyek előre, leszegett vagy büszkén felemelt fejjel, harcom az enyém, s másokért is elvérzek ha kell. Nem tántoríthatsz, mögöttem s mellettem arcok, hangok, melyek bíztatnak, melyek tüntetnek értünk, akár lenézel engem, akár felnézel rám, a titok nálam van. Érdekel?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.