Újrakezdjük és megint újra kezdjük. Magunkban hordozzuk mi volt, beépítjük, halmozzuk, feldolgozzuk, ragasztjuk, összerakosgatjuk, így építkezünk újra. Mindig újat az örök régiből.
Lesz-e jobb? Más lesz vajon? Azzá válunk majd, aminek mondanak? Amit elvárnak? Amit szeretnénk?
Kérdőjelek...
Mi változna? Az anyag egy, az energia oszthatatlan és megmarad, csak örök körforgás. Örök az öröm, a bánat, a kétkedés, a jóindulat, a cinikus mosoly, a rosszakarás. Örök a félelem, a bátorság, a megalázkodás, a szemtelenség. Akkor mi változna?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.