kezdet ez és nem átmenet
körbefutó szép képkeret
végtelenbe tartó sínpár
párhuzamost ölel immár.
a két karja nem rabságom
menekülni nincs vágyásom
rendezetlen rendezettség
minden rosszra légy a mentség.
félelmes erdőbe érve
oltalmat adó fának kérge
összetart és elvarázsol
metsz
alakít
újra játszol.
nem a gondot hozza-viszi
bánaton túl reményt hiszi
hiheti, tudatja velem
esőben fogant szerelem...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.