be vagyok ide zárva,
két sör, négy fal, hat húr,
a magány hangja,
akarja,
rabolja, emészti lelkem.
csak elmerengtem...
szavak, melyek leírnak engem,
jó sosem voltam, testem,
lelkem,
az életem
csak ez a négy fehéren koszos fal
a leszaggatott papírok darabjaival.
felfal.
összenyom, szűkül a tér
sár mocsok és vér
amerre nézek,
és félek?
talán...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.