már talán a jövőn kéne gondolkodnom,
vagy siratnom az eltékozolt múltat,
esetleg töprenghetnék, mitől fogom
megtalálni az utat, az újat.
de nem,
még nem,
és sokszor nem,
mert eltelve
nem feledve
semmit sem rejtve
meztelen, fedetlen
magamon elmélkedem.

s míg rágom önnön magam
míg belecsikordul összes fogam,
a napfényben nézlek,
és a tóban téged,
és mit érdekel a tékozló fiú,
mit érdekel a sok sznob és hiú,
rosszakaró,
fekete sereget ellenem gyűjtő,
semmire kellő léhűtő,
csak az illat, mi éltet,
és a fény, mi vetül rám...

és naptej ízű tőled a szám...