várom a hajnalt vagy inkább az alkonyatot, el sem tudom dönteni, hogy ébredni vagy elaludni szeretek-e jobban melletted...
ébredtem, ébresztettél, kinyitottam szemem, átértékeltem mindent, amit addig gondoltam, hangod felkeltett őrült, hátulgombolós, ámokfutó álom-életemből.
felébresztettél és nem számított, ha megaláznak, ha becstelenül bánnak velem, nem érdekelt a sok rosszakaró, semmi, csak az ébrenlét Veled.
ébren akarok lenni, észnél lenni, nem kergetni ostoba álmokat...
de majd lesz amikor el kell aludni. sokat foglalkoztat mostanában. valahogy átjár a gondolata az örök szendergésnek. nem sürgetem. még nem akarom.
de ha majd kell, melletted akarom azt is...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.