születésnap. a harmadik. három éve ezen a napon írtam először a blogba. sok várakozással, tervvel, gondolattal a fejemben. furcsa élethelyzetben, félig reménykedve, félig boldogan (vagy a boldogságot képzelve), félig gyanakvó aggódással, félig elkeseredve.ja, hogy ez már négy…

várom a hajnalt vagy inkább az alkonyatot, el sem tudom dönteni, hogy ébredni vagy elaludni szeretek-e jobban melletted...ébredtem, ébresztettél, kinyitottam szemem, átértékeltem mindent, amit addig gondoltam, hangod felkeltett őrült, hátulgombolós, ámokfutó…

annyi minden voltam már.. és leszek is talán.annyi mindent mondtak már.. s talán fognak is.kedveltek már és szerettek, gyűlöltek is tán. mindez akár jelen időben is leírható. volt, aki meg akart ismerni és van aki nem akar látni, jobb neki az elmondások alapján.tartottak már…

ítélni élőket és holtakat. nem az ember dolga.megbosszulni, a sérelmeket megtorolni talán felnőtt viselkedés.de akkor örökre gyerek maradok.kételkedni, áskálódni, titokban lesni, rosszindulattal leplezni saját gyengeségünk és nyomorunk, névtelenül az árnyékból kiabálni…

üzenem a virágoknak, hogy nyíljanak.és hogy nem én téptem le a szirmaikat, nem én tapostam el őket, földet adtam, hogy szaporodjanak, teljesedjenek...üzenem a fáknak, hogy bontsanak leveleket.nem én törtem őket derékba, nőjjenek az égig, legyen létra a mennybe, és adjanak hűs…

Attila, tavaly újjászületésre bíztattál, és én bíztattam Attilát... nehéz időszak volt. az is, ez is. tavaly újjáéledt az ország, bár nem érezni minden ízében a tavaszt. ez egy ilyen ország, ilyen Magayrország... és ilyenek vagyunk mi is, emberek itt ebben a teknőben, a…

tervezd a jövőt a jelenben és ne tanulj a múltból, hagyd hogy elkövesd ugyanazokat a hibákat és kovácsolj erényt a balgaságokból is. tervezd, hogy legyen ami füstbe megy, ami elillan, amit a fejfád felett állók eredményeidként sorolnak.őrizd a titkot, mondogasd magadban, hogy…

léleksimogatás. új szó, tán a szótárban sincs. hajnali részegség, egy magafeledt kisgyerek, ülök a parton gondolatban, ahogy pár éve a kis-nagylány ott kuporgott és játszott a homokban és én csak néztem és féltem, hogy egyszer elveszítem. valami igazlátó kéne, valami olyan,…

azért csak kéne írni valamit, végre felszabadult a lelkem a modemcsere után, ez az esztelen, meztelen nettelen Világ kezdett az agyamra menni. nem volt ami elvonja a figyelmem a munkáról, és majdnem végeztem minden javítanivalóval és még a tv-t is bekapcsoltam hétköznap egyik este,…

tényleg bezárva gyermekkorom óta korlátok közé és nem hagyják, hogy szabaduljak, kitörnék, próbálkozom, akarom és mindig úgy teszek, mintha nem lennének ezek a határok, de nem normális dolog ez, hiszen miközben magam megszabadítanám, téged beszorítanálak ugyanazokba a hibás,…

Régi vendégként térek vissza megkopott, szürke blog-hétköznapjaimba, a fáradt levegőtlen szuszogó, hajnalban mindig felébredő vad rengetegbe. Csendes vagyok. Néha megdöbbentően csendes, csak a fülemben zakatol a hangos rock'n roll, a szanaszét tekergő őserővel átitatott…

Elmondok egy történetet. Úgysem hiszed el. De azért elmondom.Mint minden rendes, a gyerekbetegségek egy részét sikeresen túlélő gyermeket Z.Gerzsont beiratták óvodába. Szép fehér épület volt egyszer, azóta megfakult, csúnya szürke lett, de akkoriban még gyönyörű fényében…

A szülők a szakadék szélére korlátot építenek gondosan, hogy megóvják gyermekeiket a zuhanástól, de ők a lábukra kötelet kötnek és leugranak, hogy megismerjék a mélységet.

Az idő, amiből egyre kevesebb van. Időt nem lehet kérni, az időt csak elpazarolni lehet, időt nem lehet nyerni, csak veszteség lesz belőle. Az időre haragszom, mert rohan ha velem vagy és vánszorog csupán, ha távol tőlem...

csak a Szomorúság végtelen, az Öröm a Bánatba hal bele, s mindent átszínez a Halál és az Élet zöldje méregzöld lesz örökké...

Azt mondják az idősek, a Bölcsek: "Hej, fiatalság, Bolondság!"És még azt is mondják: "Fiatalok, tiétek a Világ!"Lehet tényleg bölcsek, mert lemondtak a javunkra a Világról, lehet csak belátták, hogy úgysem lehet vele mit kezdeni...

A csendben ülök, de a csend csak a gépzúgás, és azon gondolkodom, meddig és hová, és van-e értelme. Kell-e nekem az a néhány értelmes szempár, és kell-e nekem a zajos, csevegős, lenézős, elnézős elutasítás. Adok-e valamit, szolgáltatásom megéri-e a pár garast, lesz-e aki…